Március végén egy budapesti helyszínre látogattunk el, melynek során az én különleges utam a Blaha Lujza térről indult, a 8. kerület izgalmas utcáin át, majd egészen Kőbányáig utaztam. Apropó, vajon minden sörgyár Kőbányán található? Vagy a Kőbányai és a Dreher márka egy és ugyanaz? Ígérem kiderítem! Valamint, arra is keresem a választ, hogy érdemes-e hasonló helyszínekre gyerekcsoportokkal érkezni.
A gyárlátogatást egy aprócska előadással kezdtük, amely során megismerkedhettünk a cég történelmével, valamint betekintést kaptunk a sörfogyasztás évezredes hagyományaiba, elkészítésének technikai fejlődésébe. Réges régen, valamikor a 18. század zsenge idusán, amikor még nem járt a villamos ezen a környéken és nem találkozhattunk ennyi bolyongó, élete értelmét kereső járókelővel a Jászberényi úton, volt egyszer egy mészkőbánya. Ez a bánya árpaszemek tárolására, később az abból való szeszgyártásra alkalmasnak ítéltetik és ennek következményeképpen egy kevésbé híres, de annál tehetősebb úriember megalapítja az akkori település egyik legelső üzemét: a Klein-Schwechati sergyárat. Az 1793-ban Franc Anton Dreher kezébe kerülő gyár, hamar rohamos fejlődésnek indul, hiszen Budapest lakossága megháromszorozódik a 19. század folyamán. Egyrészt az infrastruktúra kiépülése, másrészt a lakosság növekvő sörfogyasztása is hozzájárul ahhoz, hogy a tulajdonos család területileg növelni tudta az üzem területét, másrészt korszerű technológiákat kezdtek használni, hogy minél jobb minőségű italt dobjanak piacra. Anton fia Dréher Antal származása okán bebarangolhatta egész Európát. Útja során lehetősége nyílt megkóstolni a nyugati világ érdekes ízeit. A monda szerint recepteket csent el a legnagyobb mesterektől. 1840 körül bevezette az alsóerjesztésű sörtechnológiát, és kifejlesztett egy egyedülállóan új sörtípust: a Lagerbiert. Az kiegyezés előtt pár évvel megvásárolta a régi Kőbányai Serházat, de annak későbbi irányítása már fiára ifjabb Dréher Antalra maradt, aki a 20. század elején továbbadta azt legidősebb fiának Jenőnek. Jenő elérte, hogy nemcsak Magyarország legismertebb márkájának tulajdonosa legyen, de egész Európában ismerjék a nevét a szakmában. Sajnos a második világháború után, mint minden magyar nagyvállalat, ez is államosításra került, melynek csak a rendszerváltás vetett véget. 1990 óta a privatizáció során külföldi kézbe került és azóta számos tulajdonosváltáson átesett. Szerencsére arculata megmaradt, a Sörgyár épületei visszanyerték szépségüket,a Zsolnay csempékkel díszített falak között napjainkban modern számítógépes vezérlés működik.
Az előadás meghallgatása után végigjártuk a szeszgyártás folyamataihoz tartozó eljárásoknak helyszínt adó épületeket. Túravezetőnk elmesélte, hogy jelenleg melyek a legnépszerűbb fajták, milyen kiszerelések léteznek és milyen újdonság jött ki a piacra, nem is olyan régen. De kezdjük a legelején, hogyan is lesz az árpából egy kesernyés, szénsavas nyári frissítő ital? Az árpa a tisztítás után közvetlenül egy áztató edénybe kerül, majd megkezdődik a maláta csíráztatása is. A cefrézés után a az oldatot szűrik, így kettéválasztják a sörlevet és az oldhatatlan törkölyt. Erjesztés veszi kezdetét, aminek a célja a sörlében lévő cukrok etil-alkohollá és szén-dioxiddá alakítása. Ezt követően az oldatot szűrik, majd pasztőrözik, és palackozásra kerül.
Úgy gondolom, hogy felnőtt fejjel a gyárlátogatásunk jó élmény volt, ugyanakkor az előadást követő túravezetés során kevés olyan helyszínen jártunk, ahol a sörgyártás most is üzemel, vagy ha mégis, technikai okok miatt, ez számunkra kevésbé volt látható a hatalmas tartályok fényáteresztőképességének hiánya miatt. Azt tapasztaltam, hogy a vezető srác, folyamatosan csoportokkal dolgozik, kissé belefásult, hogy fejben is jelen legyen a vezetés során. Sokkal inkább egy jól bevált mintát követett, és úgy gondolom nem is nagyon tudta, hogy kiknek ad elő, mi is a célja a látogatásunknak. Ugyanakkor a fogadó épületben található aprócska múzeum elég szórakoztató volt, tudott újat mutatni, és látszik, hogy gyerekeket is várnak. Az a tanácsom, ha valaki pedagógusként szeretne gyerekeket hozni a helyszínre, egészen nyugodtan megteheti, hiszen jó megközelíthetősége miatt kár lenne kihagyni, de gyárlátogatást ne tegyen a diáksággal. Sokkal inkább hagyatkozzon múzeumpedagógiai foglalkozásokra, ahol bármihez lehet nyúlni, szabaddabban lehet kérdezni, nem kell az előadótól várni minden információt. Egyetlen kivétel van ezalól a megfejtés alól: ha a tanulók, kivételes érdeklődést mutatnak a témakörben. Ebben az esetben viszont, én egy tantermi órát is szánnék a sör témakörére, illetve prevencióra. Nem bűnös dolog az alkoholfogyasztás, de ezt a gasztronómiai élményét elég felnőtt korban kipróbálni, különösen annak olvasatában, hogy egyre több orvoskutató elmondja, hogy nincs az az alkohol mennyiség, ami még egészséges. Remélem segítettem tapasztalataimmal, és van olyan merész pedagógus, aki új potenciális tanulmányi kirándulás helyszínt keres.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése