Szabadság vs. szabályok távol Budapesttől

Április 18-án csütörtökön nagyon korán kezdődött a nap, Bátaapátiba készültünk, aztán pedig Pécset helyeztük kilátásba levezető programként. Őszintén szólva nagyon nagy lecke volt ez a kirándulás leendő pedagógusként.

Először objektíven szeretném összegezni a terepgyakorlatot, majd a végén kitérek a személyes élményeimre. Reménykedem benne, hogy választ találok arra, hogyan lehet terepi munkát végezni olyan közösségben, ahol eltérő a diákság szabadságvágya. Készülj fel kedves olvasó, egzakt választ itt nem biztos, hogy találsz, de bízom benne felnyitom a szemedet, és kollégákként hátha pár év múlva eredményre lelünk együtt.

Nemzeti Radioaktív hulladék-tároló

Pár órás nyugodt autóút után megérkeztünk Bátaapáti településre, ami első látásra is gyönyörűnek bizonyult. Ide jöttünk a kolozsvári egyetem diákjaival együtt a környezeti szempontból is igen fontos Nemzeti radioaktív hulladék tárolót jól szemügyre venni, és előzetes tévképzeteinket leépíteni. A hulladéklerakó elsődleges feladata a kis és közepes aktivitású radioaktív szemét tárolása hosszú távon, ugyanakkor a bevezető előadás kitért arra, hogy milyen egyéb lehetőségek nyíltak meg a cég számára, mik a jövőbeni terveik, mely országokat tekintenek példának, és mik a nemzetközi trendek. 

A huszadik század végén létrejövő Paksi Atomerőmű sokáig nem tudta kezelni, a napi munkából adódó kis aktivitású hulladékot, viszont látva a külföldi mintát, létrehozott egy olyan helyet, ahol biztonságban tudja tárolni ezeket. A helyszín kiválasztásához, nemcsak gazdasági szempontokat vettek figyelembe, kikérték rengeteg környezetvédelmi szakember véleményét, hogy hová lenne érdemes lerakni azokat. Elsődleges cél, a kiváló megközelítésen túl, hogy minél kevesebb sugárzás jusson ki a felszínre. Egy olyan strapabíró kőzetet kellett keresni, ami meggátolja, hogy a szennyezett tárgyak bármennyire is érintkezzenek a víz körforgásával. Tudták, hogy egy stabil, több millió éve ugyanolyan állapotában megmaradt helyszínt kell választaniuk. A döntés így a bodai agyagkő formációra esett, ami köztudottan jól ellenáll a víznek. Megindulhatott Bátaapátiban a felszín alatti kutatás, és a lerakó engedélyeztetése, majd 2005-ben a lakosság vélemény-nyilvánító népszavazáson megszavazta az építkezést. Az első felszíni tároló 2008-ban nyitotta meg kapuit, de az első hulladékcsomag csak 2012-ben érkezett meg. 

Kis és közepes aktivitású hulladék

Az erőműben használatos gyakran cserélt kesztyűk, ruhák és a takarításban használt felmosó víz mind olyan anyagok, amiknek ilyen tárolóba kell kerülniük. Eredetileg összegyűjtés után a szilárd halmazállapotú tárgyakat 200 literes acélhordókba tették, majd tömörítették, a folyékony szennyezőket tartályokba helyezték, amik további szilárdításon estek át. A szakemberek átvették a hordókat, melyeket az M6-os autópályán, Paks–Bátaszék-Bátaapáti útvonalon, saját gépjárművel juttattak a helyszínre. Ezeket a tartályokat vasbeton konténerben helyezték el, amit inaktív betonnal töltöttek fel. A konténerek egy 200-250 méteres mélységben kialakított tárolókamrában találták meg végső nyughelyüket. 

Manapság már az erőmű helyszínén kompakt hulladékcsomagokat alakítanak ki, a hordókat vékony falú acélkonténerbe teszik, majd folyékony radioaktív hulladékkal töltik fel a közöket, amit később cement segítségével szilárdítanak, így tudatosabban kihasználják a rendelkezésre álló teret. A csomagok végül vasbeton medencékben kapnak helyet, amit szakaszosan töltenek fel betonnal.

Benyomások Bátaapátiról

Nagyon izgalmas területen járunk ismét, az előadónk is igen informatív anyaggal készült, összességében érdemes volt ellátogatni ide is. Ugyanakkor ki kell, hogy emeljem, hogy vezető tanáraink kérdéseit idegenkedve fogadták az előadók, nem hiszem, hogy gyakran találkoznak ennyire aktív hallgatósággal. A túravezető hölgy, nagyon otthon van a területen, amit magabiztossága is tükrözött, ugyanakkor nem használta ki a helyszínben rejlő lehetőségeket, előre bocsátotta, hogy nem lesz sok látnivaló, ami szerintem többünk kedvét is elvette. Kellemes meglepetés volt viszont az egész létesítmény különös bája, a lelkes fegyveres őrzővédőnk (vagy nem is a miénk), valamint a hétköznapi munkájukat végző dolgozók látványa.
Sajnos úgy gondolom, hogy nem csak az életkori szabályozás gátja egy csoportos gyerekkirándulásnak a területre. Véleményem szerint érett középiskolások számára is kissé nehéz eligazodni, azokban az információkban, amik túlnyúlnak az erőmű technológiai felépítésén. Nagyon nehéz összefüggéseiben látni az atomerőművek előnyeit, hátrányait, rizikóit. Az egyetemen belül is számos olyan oktatóval találkoztam már, akik egészen másképp értékelnék ezt a bemutatót. Véleménykülönbségek persze sokszor vannak, így szép az élet.

Módszertani tapasztalatok

Hűha, mennyi benyomás ért engem aznap! Csupa megfejtendő gondolat! Mennyire más csoportdinamikák vannak most, mint pár évvel ezelőtt. Vajon a generációk változnak, vagy csak egyéni különbségekről van szó?  

Öröm látni a srácok lelkesedését a kirándulásokon, hihetetlenül inspiráló, amit egy-egy feladatba képesek fektetni, a rácsodálkozás a természetre, a szabálykövetés, és a tisztelet, amit gyakorolnak egymás és az oktatók iránt. Minden pillanatban lelkiismeret furdalásom van, már csak a látványtól is. Szeretnék tőlük tanulni. Viszont különös volt látni, hogy egy kissé kaotikus kiránduláson, ahol kettészakadt a csapat, mennyire nehéz volt cselekvésre bírni a társaimat. A megoldandó feladat az volt, hogy 2 órán belül találkozzunk, együnk, és csináljunk valami programot. Egyszerűen váratlanul ért, hogy mindenkinek mindegy minden. Vajon azért volt így, mert szeretnének megfelelni az egyetemnek? Vagy megelégszenek azzal, hogy egy vezető megmondja mi legyen? Vagy netalántán, tényleg nincsen véleményük, mikor kettő dolog közül kell dönteni? Hogyan kezelheti ezt egy tanár élesben? Sajnos úgy gondolom, hogy sok pedagógus előnynek látja, ha ő dönthet mindenről, és ki is használja ezt. Nagy a kísértés, hiszen ez a legegyszerűbb. Hogyan lehet a gyerekeket felkészíteni arra, hogy vállalják döntéseik következményeit, hogyha erre esélyt sem adunk? 

Ötletek véleményformálás elősegítésére tinédzserkorban

• önkényes mérvadó feladat:
  20 db társadalom számára elfogadott erény rangsorolása önállóan

• helyzetgyakorlat:
  pl..A legjobb barátod Ákos bajba kerül, vádlottként szerepel egy bántalmazási ügyben, de kéri, hogy biztosíts neki alibit.. 

• disputa, gyerekeket érdeklő témákról:
  pl..árulkodás Létezik-e olyan helyzet, hogy okés? 
       háború Menekülés vagy harc?
       államforma Erős vezető, vagy népakarat? 

• legnehezebb bevallások:
  Hazudtam neked, amikor azt mondtam, hogy....
  Már nem úgy gondolom, hogy....
  Büszke vagyok arra, hogy....
  Szerintem rosszul tetted, hogy....
  Félek attól, hogy....

• nemet mondás képességének fejlesztése beszélgetéssel:
  Mikor mondtál legutoljára nemet?
  Kinek mondtál legutoljára nemet?
  Mikor volt az utolsó lelkiismeret-furdalásod, mikor nemet mondtál?
  Mikor érezted utoljára rosszul magad, amiért igent mondtál valamire, amihez nem volt kedved?
  Milyen következményekkel járt volna, ha nemet mondasz?

Sziasztok, remélem van véleményetek! :)